Nos eljött a második post ideje, igaz megkésve egy kicsit. Sajnos az utóbbi heteim igen elfoglaltak voltak, több zh-t is írnom kellett, így nem nagyon volt időm írni. De most megpróbálom bepótolni a lemaradást és beszélnék egy kicsit a mai videójátékok fő célközönségéről. Mert manapság az iparban az elsődleges felvevőközönség nem a 10 - 16 évesek közötti fiatalság, hanem bőven a 18 éven felüliek. Egy amerikai felmérés szerint (link) a "gamerek" átlagéletkora 26 év, míg a tényleges vásárlóké 36 (ebbe már beleértendő játékot gyermekeinek vásárló szülő is). Ez is kitűnően mutatja, hogy mára a videójáték nem "gyerekjáték", és ezt kellene ma elfogadni. A fejlesztők is rájöttek arra, hogy elsősorban az idősebb közönséget kell megcélozniuk, hisz a 18-30 éves fiatal felnőttek önállóak, és így fizetőképesebbek, mint egy tinédzser. És az idősebb játékosokhoz csak komolyabb játékokkal lehet meggyőzni. Ezért is vehető észre az a tendencia az újabban megjelenő címekben, hogy a fejlesztők nyíltabban felvállalják alkotásaikban az erőszakot, és az Amerikában tabuként kezelt szexualitást. A baj pedig itt abban szunnyad, hogy míg a híradókban, filmekben megjelenő erőszakot nem tartják olyan elítélendőnek, mint a játékokban megjelenőket. Ez főleg Amerika betegsége, ahol a TV-ben élőben mutatják az iraki háborút, autósüldözést vagy egy bankrablást. És mindezt korhatár nélkül. Viszont ha videójátékban jelenik meg mondjuk ugyan ez, azt azonnal korlátozzák, megvetik. Szerintem e mögött az a téves elképzelés áll, hogy a virtuálisan elkövetett gyilkosság valós gyilkossághoz vezethet. És sajnos néha ez meg is történik, azonban ez csak a legritkább estben írható ténylegesen a játék rovására. Véleményem szerint elsősorban azok a felelősek, akik hagyták, hogy egy ember idáig jusson: a szülők vagy az iskolák. Mert mai rohanó világunkban kevés idő marad a családra, és ezt legtöbbször a gyerek sínyli meg. Megkapja, vagy beszerzi a tényleg 18 éven felülieknek "belőtt" játékot, és ott kiéli magát. Ekkor kellene a szülők felelősségét vizsgálni, miért engedték a gyereknek, hogy ilyen játékkal játsszon, vagy hogy miért nem magyarázták el neki, hogy amit virtuálisan művel, az a való életben sokszor erkölcsileg elítélendő. A másik felelős szerintem az iskola, ahol a kirekesztettség, lenézés vezet szörnyű eseményekhez. Nem a tanárokat hibáztatom, de szerintem nekik is oda kellene figyelniük az ilyenekre, és esetleg pscihológus kezelést javasolni a szülőknek.
