Gamer20

Nos eljött a második post ideje, igaz megkésve egy kicsit. Sajnos az utóbbi heteim igen elfoglaltak voltak, több zh-t is írnom kellett, így nem nagyon volt időm írni. De most megpróbálom bepótolni a lemaradást és beszélnék egy kicsit a mai videójátékok fő célközönségéről. Mert manapság az iparban az elsődleges felvevőközönség nem a 10 - 16 évesek közötti fiatalság, hanem bőven a 18 éven felüliek. Egy amerikai felmérés szerint (link) a "gamerek" átlagéletkora 26 év, míg a tényleges vásárlóké 36 (ebbe már beleértendő játékot gyermekeinek vásárló szülő is). Ez is kitűnően mutatja, hogy mára a videójáték nem "gyerekjáték", és ezt kellene ma elfogadni. A fejlesztők is rájöttek arra, hogy elsősorban az idősebb közönséget kell megcélozniuk, hisz a 18-30 éves fiatal felnőttek önállóak, és így fizetőképesebbek, mint egy tinédzser. És az idősebb játékosokhoz csak komolyabb játékokkal lehet meggyőzni. Ezért is vehető észre az a tendencia az újabban megjelenő címekben, hogy a fejlesztők nyíltabban felvállalják alkotásaikban az erőszakot, és az Amerikában tabuként kezelt szexualitást. A baj pedig itt abban szunnyad, hogy míg a híradókban, filmekben megjelenő erőszakot nem tartják olyan elítélendőnek, mint a játékokban megjelenőket. Ez főleg Amerika betegsége, ahol a TV-ben élőben mutatják az iraki háborút, autósüldözést vagy egy bankrablást. És mindezt korhatár nélkül. Viszont ha videójátékban jelenik meg mondjuk ugyan ez, azt azonnal korlátozzák, megvetik. Szerintem e mögött az a téves elképzelés áll, hogy a virtuálisan elkövetett gyilkosság valós gyilkossághoz vezethet. És sajnos néha ez meg is történik, azonban ez csak a legritkább estben írható ténylegesen a játék rovására. Véleményem szerint elsősorban azok a felelősek, akik hagyták, hogy egy ember idáig jusson: a szülők vagy az iskolák. Mert mai rohanó világunkban kevés idő marad a családra, és ezt legtöbbször a gyerek sínyli meg. Megkapja, vagy beszerzi a tényleg 18 éven felülieknek "belőtt" játékot, és ott kiéli magát. Ekkor kellene a szülők felelősségét vizsgálni, miért engedték a gyereknek, hogy ilyen játékkal játsszon, vagy hogy miért nem magyarázták el neki, hogy amit virtuálisan művel, az a való életben sokszor erkölcsileg elítélendő. A másik felelős szerintem az iskola, ahol a kirekesztettség, lenézés vezet szörnyű eseményekhez. Nem a tanárokat hibáztatom, de szerintem nekik is oda kellene figyelniük az ilyenekre, és esetleg pscihológus kezelést javasolni a szülőknek.

Mivel ez az első postom, ezért rögtön szeretném leszögezni, miért is indítottam ezt a blogot. Úgy gondolom, hogy Magyarországon a videójátékos réteg sokak szemében egy lenézet, elvont, agresszív közösség. E blogot tehát azért hívtam életre, hogy hátha így sikerül egy kicsit jobban megértetni a laikusokkal, milyen is a játékosok világnézete, hogy bemutassam, a játékosok nem iskolába fegyverrel járó, gyilkolászó emberek. Hiszen köszönhetően a média témához való teljes elfogultságának és hozzá nem értésének, Minket játékosokat sajnos sokszor igen rossz színben tüntetnek fel, legtöbbször tévesen kötnek bűneseteket különböző címekhez. Pedig mára a videójátékok megkerülhetetlenek lettek, évről évre többen játszanak, és a játékosok átlagéletkora is egyre nő, és az ipar éves forgalma lassan meghaladja "hollywood" -ét.

Úgy gondolom, hazánkban a félreinformáltság fő oka abban rejlik, hogy legtöbben szinte semmit se tudnak a videójátékok történelméről. Hiszen már lassan 50 évre nyúlik vissza ennek az interaktív, izgalmas szórakozási formának a története. Itthon viszont a rendszerváltás előtt sajnos nem sokan találkozhattak pl. árkád gépekkel vagy Nintendo konzolokkal, melyek virágkorukat a 80-as évek közepén élték. Na de most nem szeretnék teljes történelmi áttekintést adni, erre majd később kerítek sort, főleg, ha igény lesz rá.

Most inkább magamról ejtenék pár szót. Videójátékkal több mint 15 éve "foglalkozok", főleg PC-n. Rajongásom az évek múlásával se csökkent, jelenleg egyetemre járok, de még mindig, ha van rá időm, örömmel ülök le egy kicsit játszani. Erről mindig az jut eszembe, hogy e miatt szüleim milyen gyerekesnek tartanak. Ilyenkor hiába próbálom nekik magyarázni, hogy én nem "gyerekes" játékokkal játszom. Ez tipikus példája annak, hogyan is viszonyulnak a mai felnőttek a videójátékokhoz. De erről majd később beszélek, egyelőre ennyit szeretnék bevezetésként.